Történetünk
Soóváry pincészet története
A Soóváry család Egerben 1982-ben kezdett szőlőtermesztéssel foglalkozni. Kicsi gyermekként csöppentem bele ebbe a világba, felnőve fokozatosan vettem át az ültetvényeket és kezdtem borkészítésbe.
Édesanyám 1982 tavaszán kapott állást az Egri Csillagok MGTSZ-ben. Már abban az évben megkapták a szüleim az első háztájit, egy Leányka ültetvényt. Ez most a Dula Pincészethez tartozik. Két évvel később telepítették a TSZ-el az első Kékfrankost, mely azóta is a birtokunkban van. Úgy lettünk földművesek, hogy közben a város legnagyobb lakótelepén éltünk, a „Cseboxban” (Csebokszári lakótelep, ma Felsőváros). Volt rendes munkahelye mindkettőjüknek, a szőlőt a szabadidejükben művelték kereset kiegészítésként. Az öcsémmel minket is hamar befogtak, bár akkor még elsősorban az érte kapott zsebpénz motivált minket.
Hol jobban, hol kevésbé volt a szőlő az életem része. Volt, hogy nagyon eltávolodtunk egymástól, de mindig visszatértem hozzá. Hosszú útkeresés után, végül csak itt kötöttem ki. A rendszerváltozás utáni időszakban, ahogy egyre kevésbé volt jövedelmező az ágazat, úgy egyre több szőlőterületet vásároltunk és telepítettünk, édesanyám ezzel igyekezett megoldani a problémát. Borkészítésbe nem mertek belevágni, vagy nem is akartak.
Az első boromat segítséggel 2012-ben készítettem. Egy hordó Cabernet Sauvignon, 272 palack. Ez annyira jól sikerült, hogy belelkesültem és innentől fogva hobbi borkészítő akartam lenni. Aztán a következő években felváltva jöttek a kudarcok és a sikerek. Volt olyan is, hogy soha többet nem akarok ezzel foglalkozni! Ahogy tágult a látóköröm, úgy láttam be, hogy igazából csak betanított munkás vagyok a saját szőlőnkben. Mindent program szerint csináltunk és nagyon nehezen változtattunk a „jól bevált” dolgokon. Igyekeztem más gazdáktól is tanulni és idővel beláttam, hogy máshogy is lehet szőlőt művelni és ezzel együtt mégis mindenkinek igaza lehet. Idősebb fejjel, több szakma és munka mellett már nem akartam távoli egyetemekre járni, de volt egy felelőtlen ígéretem ezzel kapcsolatban: ha Egerben beindul a borász képzés, majd akkor jelentkezek…
2016-ban elégedett mosollyal hozta a hírt anyukám, hogy elindul az egri Eszterházy Károly Egyetemen a szőlész-borász mérnök képzés. Innentől nem lehetett több kifogás, szeptembertől újra iskolapadban ültem, 31 évesen.
A TSZ jogutódjánál, Az Egri Csillagok Zrt-nél töltött rövid szakmai gyakorlat után Eger legjobb borászataihoz kerültem, ahol rengeteg jó tapasztalattal és kapcsolatokkal lettem gazdagabb. Ezen évek alatt alakult ki a szőlőműveléssel és borkészítéssel kapcsolatos elképzelésem.
2021-ben hoztunk egy nehéz döntést: felmondtam az akkori munkahelyemen és magasabb fokozatra kapcsolva kezdtük el építeni a saját borászatunkat.
Felhagytam az intenzív termesztéssel, igyekszem a természethez közelebb álló művelést folytatni, mennyiségi elvárás nélkül, de a magas minőségre koncentrálva, ahol hosszú évtizedekig megőrizhető a szőlőtőkék termőképessége. Fontosnak tartom a mérsékelt vegyszerhasználatot, a gyomirtó szerek teljes elhagyását. Valamennyi ültetvényünkben segítjük a faji sokszínűség kialakulását. Amíg jut nekünk is a termésből, addig nem sajnálom a körülöttünk élő jószágoktól sem.
A borkészítést kizárólag szőlőből tudom elképzelni. Felmerülhet a kérdés, hogy: miért, miből lehet még? Röviden mindenből, amiből szabad, vagy ami nem tiltott. Szóval nálunk minden bor szőlőből készül, adalékanyagok hozzáadása nélkül. A természet és a pince mélye idővel mindent megcsinál, csak türelmesen ki kell várni azt a 2-3 évet hordóban. A legtöbb palackozott tételünk spontán erjedt, szűretlen és derítetlen. A bor benne van a szőlőben, csak nem szabad elrontani.

Soóváry Bence